A győztes meccs lezárul, az ünneplés elmarad. Legalábbis az eddig megszokott módon és formában, közösen és személyesen nem szervezhető szerenád, ballagás és bankett. A járványügyi helyzetre való tekintettel idén ezek a hagyományos ünnepek a végzős korosztály számára nem lesznek megtartva. Nem csak a munka, a tanulás, a hétköznapok és a hétvégék alakultak át az elmúlt hetekben, az ünnepeinket is újra kell terveznünk.
Miért olyan jelentősek a családi, társas ünnepeink? Ha azt mondjuk, ballagás, mindenki fejében felcsendül egy dal, érezzük az orgona illatát, látjuk magunk előtt a fehér ingbe, matrózblúzba öltözött diákok hosszú sorát, a színes virágcsokrokat, ballagótarisznyákat, meghatott szülőket, pedagógusokat és rég nem látott rokonokat, barátokat az ünnepi asztal körül.
Ezek a generációkon átívelő hagyományok amellett, hogy kizökkentenek a hétköznapok egyhangúságából és színesebbé teszik életünket, folytonosságot és biztonságot is nyújtanak és lehetőséget közös értékeink kifejezésére, továbbadására. A formájukban, tartalmukban és tevékenységeikben ismétlődő jellegű, különleges jelentéssel bíró rituálék hozzájárulnak a család és a közösség összetartozásának, egységének érzéséhez.
Mindamellett, hogy gyökereket biztosítanak, a múlt hagyományait őrizhetjük bennük, ünnepeinket rugalmasan, egyéni igényeinkhez igazítva saját képünkre is formálhatjuk. Megmutathatják, hogyan alakul, fejlődik egy közösség, így az állandóság és változás egyszerre jelenik meg bennük. Minden család és közösség kialakíthatja saját szokásrendszerét, amitől egyedi és különleges lesz.
Szerenád, ballagás, érettségi, bankett mind olyan események egy fiatal életében, amelyek egy fontos korszak lezárását jelentik. Olyan rituálék, amelyek azt szimbolizálják, hogy a középiskolás vagy általános iskolás diákévek véget érnek és ezzel együtt egy új korszak veszi kezdetét. A felnőttkor küszöbén úgy tekint vissza a diák, hogy „megcsináltam, elvégeztem, elballagtam…”. Mérföldkő a fiatal, az osztályközösség, családok, pedagógusok és a tágabb közösség számára is, ezért érdemes megállnunk és megélnünk ezt a pillanatot.
Még akkor is, ha idén egy teljesen új és váratlan helyzethez kell alkalmazkodnunk, ha idén jelentősen módosítanunk kell a megszokott hagyományokon, ha idén más lesz a ballagás. Számos intézmény mérlegeli, hogy a korlátozások feloldását követően megtartja az ünnepségeket, lehetőséget adva a személyes búcsúzásra, és van olyan település, ahol felmerült egy közös, városi virtuális ballagás gondolata is. Az iskolák keresik a kreatív megoldásokat, hogyan tehetnék emlékezetessé végzős diákjaik számára ezt a fontos eseményt.
Bár előfordulhat, hogy az eredeti elképzelések módosításra szorulnak, nem kell a családoknak sem teljesen lemondaniuk az ünneplésről. Bizonyosan sokan különleges helyre szerették volna meghívni szeretteiket, vagy egy régen várt nagy családi összejövetelt kell most elhalasztaniuk, míg mások eleve otthon, szűk családi körben tervezték az ünneplést, és elképzelhető, hogy lesznek, akik a virtuális térben próbálják meg rokonaikkal, barátaikkal megosztani az eseményt. Bármilyen megoldást is választunk, érdemes átgondolnunk, mit jelent számunkra valójában ez az ünnep, és az egyéni igényekre fektetve a hangsúlyt, próbáljuk megtalálni a módját, hogy ez a kivételes nap valóban az ünnepeltről szóljon és évek múlva szép emlékekkel gondolhasson vissza rá.