Online tanulunk…
A karantén helyzet életünk számos területét érinti, köztük az egyik legnagyobb kihívást a családok számára az iskolák bezárása, az otthontanulás jelenti.
A megváltozott helyzetet különböző módon élhetik meg a szülők és a gyerekek, ami függ a személyiségjellemzőiktől, életkoruktól, iskolához, társakhoz való viszonyuktól, korábbi élethelyzetüktől és napi rutinjuktól, szokásaiktól. Ki tud otthon maradni a gyerekekkel? A szülők is otthonról kell, hogy végezzék munkájukat? Mindenkinek egyszerre van szüksége telefonra, számítógépre, internetre? Meg tudja a gyermek önállóan oldani az iskolai feladatait és a kapcsolattartást a pedagógusokkal?
Nem mindenkire hat egyformán az új helyzet, először is nagy eltérések lehetnek a különböző korosztályok között. A digitális eszközöket gyakran és hatékonyan használó középiskolásoknál nem valószínű, hogy fennakadást okoz a kapcsolattartás és a kommunikáció ezeken a felületeken.
Ugyanakkor általános iskolásoknál, különösen alsó tagozatos gyerekek esetében, még ha használja is a gyermek időnként ezeket az eszközöket, nem várható el, hogy egyedül szerezze be az iskolai feladatokat, önállóan tanuljon és visszajelzést küldjön tanárainak. A szülő jelenléte, támogatása ebben a helyzetben elengedhetetlen.
A napi rutin kialakításának jelentőségét már többször említettük, ezen a ponton is meg kell jegyezni, hogy nélkülözhetetlen a napi tervezés most, amikor a szerepek, feladatok és életterek ilyen módon összemosódhatnak, és az időérzékelésünk is könnyen felborul. A rendszerességre és rendezettségre való törekvés megkönnyítheti a hétköznapokat.
Az otthoni tanulás során a feladatokra való összpontosítást segítheti, ha nem csak időben, hanem a fizikai és az online térben is próbálunk rendezettek maradni. Ahogy az íróasztalon felhalmozott könyvek, füzetek, játékok, és nassolni való, úgy a számítógépen egyszerre tömegével megnyitott oldalak és alkalmazások, és az osztálytársak chat-ablakainak nyomon követése sem segítik a koncentrált tanulást.
A szokatlan élethelyzet körülményeit és következményeit lehetőségként is megélhetjük.
A szülő-gyermek kapcsolatra például lehetnek pozitív hatásai az otthontanulásnak. A közösen töltött minőségi idő, a gyermek fejlődésének támogatása, a közös beszélgetések, feladatok erősíthetik, elmélyíthetik a kapcsolatot. Különösen a fiatalabb korosztálynál mondható ez el, ők kifejezetten élvezhetik most szüleik kitüntetett figyelmét. Introvertált, befelé forduló, az iskolai feleléstől, szerepléstől szorongó, az osztályban peremhelyzetre került diákok számára is járhat előnyökkel ez a helyzet.
Valamint vélhetően kevésbé fogja megterhelni az otthontanulás a magasabb önszabályozási készséggel rendelkező, tanulásra motivált gyerekeket.
Ezzel szemben a szülőkről való leválás időszakában járó, serdülő korosztály számára az otthoni bezártság, a társak hiánya nagyobb gondot jelenthet. Úgy, ahogy az extrovertált,
társaságkedvelő, másokkal szívesen együttműködő, illetve a nagy mozgásigényű diákok sem biztos, hogy zökkenőmentesen tudnak alkalmazkodni a bezártsághoz és az önálló feladatvégzéshez. Mivel az ő esetükben a társas interakciókból nyert örömforrás korlátozódik, nem meglepő, ha ingerlékenyebbé, türelmetlenebbé válnak és folyamatosan csökken a motivációjuk. Többször említettük már, de itt különösen hangsúlyoznunk kell, milyen fontos a napi rendszerességgel végzett mozgás, sport és érdemes odafigyelni arra, hogy ezek a fiatalok fenn tudják tartani a kapcsolatot barátaikkal legalább a digitális térben.
Vigyázzunk egymásra és magunkra karantén idején!