Mindenütt találni tehetségeket. A kérdés az, miként adjunk lehetőséget ennek kifejezésére és kibontakoztatására (Garri Kaszparov)
A tehetség, tálentum felismerése, kibontakoztatása a társadalmak mindenkori igénye. Nem túlzás azt állítani, hogy jövőnk a tehetségesek kezében van. Beazonosításuknak, kibontakoztatásuknak egyik fontos, egyes esetekben a legfontosabb színtere az iskola.
Akik pedagógusként dolgoznak elkötelezettek abban, hogy a gyermekek boldogságát, életükben való boldogulását segítsék. A legnagyobb bizonyíték erre az, hogy még egy megfáradt, az élete más területeire jobban fókuszáló kollégában is “fellángol a tűz”, mikor egy tehetséggyanús diákkal találkozik. Hogy ne maradjon ez csak egy pillanatnyi élmény, minden résztvevőnek érdeke. Érdeke a pedagógusnak, hiszen élethivatása megélése, önértékelése szempontjából fontos, érdeke természetesen a gyermeknek, hiszen boldogsága alapfeltétele a benne rejlő képességek kibontakoztatása és érdeke a társadalom egészének.
Gyermekkorban még helyesebb tehetségigéretekről beszélni, mint tehetségekről, hiszen a növekedés, fejlődés során számtalan olyan hátráltató, sőt akadályozó tényezővel találkozhat a gyermek, mely lehetetlenné teszi a kivételes képességeinek kibontakoztatását. Alap probléma lehet az, hogy már a tehetségjegyek felismerése sem történik meg. Ez utóbbi oka lehet, hogy ezek a gyerekek sokszor visszahúzódóbbak, vagy épp ellenkezőleg, aggresszívak, nehezen kezelhetőek. A tehetségazonosítás a legelső és alapeleme a tehetségfejlesztésnek. Ezt követheti a fejlesztés.
A tehetségkutatása során többféle modellt alkottak. Egyértelműen az igazolódott, hogy a tehetség kibontakozásának több olyan alapfeltétele van, amelyeknek egyidejűleg kell teljesülnie. A jelenlegi oktatásban a tehetséggondozás sokszor arra korlátozódik, hogy jó tanuló, szorgalmas gyerekeket, többé-kevésbé felkészítve indítunk versenyeket. Maximálisan megértve ezt a szituációt, most nem szeretnénk kitérni arra, hogy ennek mi lehet az oka. Inkább arra szeretnénk felhívnia figyelmet, hogy látva a lehetőségeket, jó szándékot, olykor milyen fontos az, hogy másfajta szemléletet kövessünk. Számtalan tehetségigéret veszhet el, és terhelhetünk meg számtalan szorgalmas gyermeket, alap adottságairól, érdeklődéséről elterelve figyelmét.
A legismertebb modellek közül a Mönks- Renzulli- féle modellt vizsgáljuk meg,melyet Czeizel Endre még a társadalmi környezet befolyásoló hatásával egészített ki. Az ábrát elemezve egyértelműen látszik, hogy a szakemberek szerint, a veleszületett képességek (melynek egy része az IQ) és a kreativitás mellett meghatározó a motiváció. Egyes kutatók szerint ez a meghatározó. Számtalan életút igazolja ezt. Sikeres művészek, tudósok eredményeiket kitartó szorgalmuknak köszönhetik inkább, mit kivételes adottságaiknak.
Az ábráról leolvasható, hogy a család, az iskola és a kortársak adják azt a hátteret amelyek segítik vagy akadályzzák a tehetségkibontakozását. Mind a három terület szerepéről rengeteg tapasztalata van egy gyakorló pedagógusnak.
Egy ilyen, általános információkat adó, rövid áttekintést nyújtó olvasmány végén felvetődhet a kérdés, hogy “akkor mit tehetek?”. Legyünk nyitottak! Minden tanítványunkban ott a szikra, melyből fellobbanthatjuk a tüzet, mely fényének ereje különböző. Juttassuk minél több és minél sokrétűbb élményhez a ránkbízottakat, segítve ezzel, hogy megismerhesse magát és megismerhessük. A külső motivációkat is felhasználva igyekezzünk kialakítani belső motivációkat, elköteleződést. Figyeljünk és támogassunk!
Könyvajánló:
dr. Buda Mariann Óriás leszel? – A tehetséges gyerek
Duró Zsuzsa Tehetséges gyerekekről mindenkinek
Hasznos linkek:
http://oktatas.tehetseg.hu/
http://tehetseg.hu/
http://www.mateh.hu/tehetsegkonyvtar/Dr_Balogh_konyvek/Tehetseg_2011.pdf