„Mi leszel, ha nagy leszel?” tesszük fel a kérdést gyermekeinknek, és az óvodában még egyértelmű választ kapunk: „Állatorvos.”/ „Focista.” / „Balerina.”, de ahogy haladnak az évek, és a téma egyre aktuálisabbá válik, serdülő gyermekeink gyakran annyit felelnek: „Felnőtt.” (amit szerencsés esetben esetleg egy „boldog” jelzővel egészítenek ki). Reakciójuk azt jelentené, hogy nem foglalkoztatja őket ez a gondolat? Vagy épp ellenkezőleg, számos további kérdés merül fel bennük: „Ki vagyok én? Mivel foglalkozom szívesen? Milyen vagyok – miben vagyok jó? Mi válhat belőlem? Hogyan akarok élni? Mit szeretnék elérni?” – melyekre a gyermekkorból felnőttkorba való átmeneti időszakban nem is olyan egyszerű a válasz?
Szakmánk kiválasztása nem egyszeri és visszavonhatatlan esemény, életpályája során az egyén számos döntési helyzettel találja magát szemben, melyekre hatással vannak korábbi élettörténései, választásai; aktuális elképzelései, értékrendje és jövővel kapcsolatos tervei. A személyiség fejlődésével, a környezeti tényezők alakulásával felmerülhetnek új irányok, előfordulhat, hogy a korábbi tervek módosításra szorulnak.
Ahhoz, hogy az egyén életpályája során reális, érett, megalapozott döntéseket tudjon hozni, kellő mennyiségű és mélységű információra van szüksége az önismeret, a pályaismeret terén és a munkaerőpiac aktuális jellemzőivel kapcsolatban. A pályaorientációs folyamat során pedagógusok, pszichológusok, tanácsadó szakemberek egymás munkáját kiegészítve támogathatják a diákok tájékozódását ezeken a területeken.
Az önismereti munka érinti a diákok képességeinek, erősségeinek, személyiségének, értékeinek, érdeklődési köreinek, munkamódjának feltérképezését, családi minták és a foglalkozási családfa tanulmányozását, és kitérhet a foglalkozási és egyéb életszerepek egyeztethetőségének témájára is. A pályaismeret bővítése során elemzésre kerülhetnek különböző szakterületek, szakmacsoportok, készülhetnek foglalkozásprofilok, pályatablók, tanulmányi útvonalak, szó eshet továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségekről, munkaerő-piaci elvárásokról, szükségletekről. Végül a szakmai igények, reális lehetőségek és a rövid- és hosszú távú célok tisztázása, és egy cselekvési terv felvázolása egészítheti ki a pályaorientációs munkát.
Iskolák, szakképző intézmények, non-profit szervezetek, pályaválasztási rendezvények, online portálok és Szakszolgálatunk közös célja a tanulók érdeklődésének felkeltése a pályák világa iránt. Biztassuk kérdések megfogalmazására diákjainkat; keressünk közösen követendő példákat, érdekes életutakat; mutassunk be minél több lehetséges munkahelyet; próbáljunk lehetőséget biztosítani számukra, hogy a legkülönfélébb munkaterületeken próbálhassák ki magukat – mindezt lehetőség szerint a családok bevonásával.
Ha ilyen széleskörű információkra és tapasztalataikra építve, aktív keresési folyamatot követően fogalmazhatják meg önálló döntésüket pályájukról a diákok, nagyobb valószínűséggel fognak elköteleződni és kitartani választásuk mellett, így elérhetjük azt is, hogy csökkenjen a sikertelen, évismétlő, intézményüket idő előtt elhagyni kényszerülő tanulók száma a középiskolákban.
„A pályafejlődés a személyiség fejlődésének egyik oldala. Azt mutatja, hogy az ember munkáján, hivatásán, mint sajátos eszközön keresztül hogyan fejezi ki, hogyan fejleszti, valósítja meg önmagát. Így a pályafejlődés is már gyermekkorban megkezdődik, s az egyes életszakaszokban más és más értelmet nyer.” (Rókusfalvy, 1969.).