Számos kihívással találja magát szemben a gyermekkorból felnőttkorba való átmenet időszakában a serdülő. A biológiai, kognitív, emocionális és szociális változások nyomán módosul a serdülők világról és önmagukról alkotott képe.
A változások kapcsán többet elmélkednek önmagukról, próbálnak következetes képet kialakítani személyiségükről, képességeikről, motivációikról, igyekeznek összhangba hozni korábbi és elképzelt jövőbeli énjüket és mindezt egyeztetni a környezet visszajelzéseivel és elvárásaival. Ahogy Erik H. Erikson a személyiség fejlődését egész életen át tartó folyamatként leíró pszichoszociális fejlődéselméletében rámutat, a serdülőkor az identitás, az énazonosság kialakításának időszaka.
Az élet számos területét érintő új feladatokkal szembesülnek a serdülők (alkalmazkodni kell egy megváltozott testképhez, azonosulni a nemi szereppel, megfelelő kortárskapcsolatokat, párkapcsolatot kialakítani, érzelmileg függetlenedni a felnőttektől, felnőtt társadalmi szerepet kialakítani, ideológiailag, morálisan elköteleződni…) de a nemi identitás, egyfajta világnézet és a felnőtt társadalmi szerep, a pálya mindenképpen központi kérdései az identitás alakulásának. Sajátságos törekvésekről van itt szó, hosszú távú, integrált célok kereséséről, melyek irányt adnak az énnek és életének.
Amellett, hogy az ember céljainak, törekvéseinek, értékeinek kifejezésére lehetőséget ad a pályaválasztás, jelentős a szocializáció, a társadalomba való beilleszkedés szempontjából is. Az érett pályaválasztási döntés egyszerre szolgálja az egyén és a társadalom érdekeit, az önmaga számára megfelelő pályán tevékenykedő ember boldog és produktív tagjává válik környezetének.
A fenti témáról bővebben olvashatnak itt:
N. Kollár Katalin: Az identitás alakulása: Mi dől el serdülőkorban?
In: N.Kollár K., Szabó É. (szerk.) Pszichológia pedagógusoknak, Osiris Kiadó, Bp. 2004.